A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy pl. a gyermekükkel egyedül otthon lévő hallássérült mamák számára nagy segítség, ha nem kell az alvó vagy játszó gyereket folyamatosan szemmel tartaniuk. Gondoljunk bele, a gyerekkel bármelyik pillanatban történhet valami, amit ő sírással jelez. Ha a siket szülő leveszi a tekintetét róla, a kontroll gyakorlatilag rögtön megszűnik. Azonban a kutya, ha meghallja a gyereksírást, azonnal jelez a gazdának és odavezeti a hangforráshoz, azaz a gyerekhez.

A többi segítő kutya munkájához képest jelentős különbség az, hogy a hangjelzőkutyának mindig önállóan kell kezdeményeznie. Nem a gazda ad parancsot valamilyen feladatara, nem szól a kutyához semmit, nem jelez neki. Még csak nem is a gazda valamely mozdulata a jel a kutya számára, hanem egy rajtuk kívülálló, mindkettőjüktől független hang. Éppen ezért folyamatos gyakorlásra és kontrollra van szükség. A hangjelzőkutyára elsősorban az otthoni, és esetleg a munkahelyi környezetben van szüksége a gazdának.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kutya kiegyensúlyozott viselkedése csak akkor biztosítható, ha a felkészítési szakaszban megfelelő környezeti hatások érik. Szüksége van mindazokra a szocializációs tréningekre, melyek a többi segítőkutya programjában is megtalálhatók. A hangjelzőkutyának nem kell különösebb fizikai adottságokkal rendelkeznie, nem számít, milyen fajta, a kis termetű kutyák ezért különösen alkalmasak. Ami alapvető, hogy a kutya erősen kötődő, ragaszkodó legyen. A képzett kutyának mindig a gazda közelében kell lennie, hogy a tanult hangok bármelyikének megszólalásakor rögtön tudja őt figyelmeztetni.

Alapítványunknál a hangjelzőkutya-képzésének szakmai szempontból három szakasza van:

1) szocializáció és alapképzés, 

2) hang és jelzés tanulás,

3) otthoni munka tanítása.