English | Deutsch || Betűméret: A A A






In Memoriam


„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”
                                          (Juhász Gyula)

 

Búcsú Dontól

Szomorú hír miatt írok Önnek, Doni, a segítőm és hű társam ebben az életben, 16 éves korában ma délután elhagyta ezt a földi létet. Köszönöm a sorsnak és persze Önöknek valamint a Kutyával az Emberért Alapítványnak, hogy megismerhettem Őt. Csak remélni tudom, hogy nem csak hosszú, de szép és boldog élete volt Doninak mellettem, illetve mellettünk, mert hogy családtagként tekintettük és tekintünk Rá most is. Olyasvalaki volt Ő, aki mindenki életébe csempészett egy kis örömet! Talán furcsa ezt mondanom, de én fiamként szerettem Őt, aki nélkül szegényebb lesz az életem. Gondoljanak Rá mosolyogva, hisz Ő is mindig mosolygott! 

                                  

 

Búcsú Ginitől

 


Patrícia és Gini


március 2.
A lányok felváltva voltak betegek, Pati még most sincs jól. Ráadásul Gini csípője begyulladt, keletkezett egy nagy vérömleny a gerince fölött. Így a hétvégi Köztársaság Kupára se tudunk menni. Pati kicsit elkeseredett, de megérti. És az az igazság, hogy én is nyugodtabb vagyok, mind a kettőjük miatt, ha ezt most kihagyják.


március 18.
Sajnos Gini hátán, az a vérömleny azért keletkezett, mert rosszindulatú daganat támadta meg a medencéjét. Múlt hét csütörtökön lett a biopsziának eredménye, ami sokkal rosszabb lett, mint amire számítottunk. Az alapítvány azt javasolta, hogy minél hamarabb műtsék meg. Ez kedden délután meg is történt. Patival ott voltunk az állatkórházban délután fél 5-ig, utána haza kellett jönnünk. Megbeszéltem a dokival, ha végeztek hívjanak föl. Alig értünk haza, már csörgött is a telefon, hogy mehetek Giniért. Azt hittük, hogy csak simán kiveszik a daganatot, és újra a régi lesz. Sajnos az orvos rossz hírrel fogadott. Elmondása szerint az lett volna a leghumánusabb, ha műtét közben végleg elaltatják. A medencecsontjában már benne van az áttét. Azt mondta úgy képzeljük el, hogy ahogy megfogta Gini csontját, az ujja belemélyedt. Nem tudom elmondani mit éreztem... Hirtelen föl sem fogtam. És akkor beugrott Pati. Úristen mit fogok neki mondani? Nálunk Gini családtag. Nélküle elképzelni a mindennapokat...
Közben Gini teljesen magához tért, és békésen feküdt. Ahogy hazaértünk már ki akart ugrani az autóból. Azt, ami utána itthon volt, inkább nem részletezem. Nem tudtam és nem is akartam eltitkolni Pati elől mekkora a baj. Csak rám kellett néznie. Magán kívül zokogott. Most eltelt egy-két nap, és kicsivel jobb. Megbeszéltük, hogy mindent megteszünk, hátha csoda történik Adunk Ginnek immunerősítőt, spéci daganatos készítményeket, utána meglátjuk. Még bízunk benne, hogy ha teljesen nem is gyógyul meg, de egy darabig még velünk marad. Természetesen nincs több edzés, nincs több verseny vele. Gini paraagilytis szereplése itt ért véget. Szurkoljatok neki, hogy ne legyenek fájdalmai, mert, ha szenvedni látjuk, akkor nincs tovább. De erre még csak nem is gondolunk.


május 9.
Drága Gini!
A tegnapi nap volt számunkra a legborzasztóbb, amit átéltünk, mióta velünk voltál. Nem lehet szavakkal kifejezni, hogy mi MINDENT jelentettél számunkra. A legönzetlenebb, a leges legjobb barát voltál, aki Patinak a mindent jelentetted. A jelenléted fényt hozott szürke hétköznapjainkba. Általad lett Patrícia sokkal boldogabb. Közös célotok, a paraagilityben való hihetetlen kitartás, együttműködés, összekovácsolt Benneteket. Okosságod mindenkit lenyűgözött. Pati hiába köhög, most már nem vagy itt, hogy először csak a füled hegyezésével hallgasd, hogy tényleg Neked szól-e a hang, és meggyőződve erről már mellette is legyél, hogy gyönyörű szemeiddel várd kis gazdád óhajait. Az elmúlt két hónapban rendkívüli kitartással, hang nélkül tűrted szenvedésed, és még mindig annyit adtál nekünk.





Patrícia Gini sírjánál


Kimondhatatlanul hiányzol, üres nélküled a lakás és rettenetesen fáj a hiányod. A kutyák mennyországában biztosan előkelő helyet foglalsz el, és legyenek ott fönt is meseszép napjaid!
KÖSZÖNÜNK NEKED MINDENT!

„A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér, –
Ha nincsen barátunk elvisz a szél.”
                                                  (Bródy János)

 
 

 

Búcsú Filiptől

 


Ricsi és filip


- Filipnek most jó, ugye? - kisfiam őszinte kérdése az elmúlásra. Minden gazda előbb vagy utóbb szembekerül ezzel a kérdéssel. Bár az elejétől fogva tudjuk, a kezdetekben ott van a vég is, az elválás mégis mindig nehéz.


„Bölcs” tanácsom visszahullott, kereshetem a „hogyan” válaszait. Filip a kezdetektől fogva teljesen új utakra vezette életünket, felfedezők lehettünk, egyik nagyszerű élményből sodródtunk a másikba: első hazai mozgássérült-segítő kutyaként tőle tanultam, egymástól tanultuk, mit is jelent a négylábú segítség a valóságban. Az agility sportba is „miatta” keveredtünk, aminek köszönhetően részesei lehettünk a ParAgility sportág megalakításának, ami négyszeres közös Világ Kupa győzelemhez vezetett. Hosszú távú etológiai kutatómunkában vehettünk részt, és még a kerekes székes tánccsoport tagságomat is neki köszönhetem (dog dancingre készülve náluk vettünk táncleckéket, és végül ott maradtunk mindketten). Ő volt az, aki képes volt elhitetni velem, hogy „tudok” kutyázni, és az írás sem áll annyira távol tőlem. Filip naplóját vezetve ismertté vált kis csapatunk. Mindenben ott akart lenni mellettem, legyen szó kutyakiképzésről, konferenciákról vagy autóversenyzői játszadozásaimról.


A régi történetek kedves emlékként jönnek elő, a jövővel kapcsolatban sincs semmi negatív érzésem, csak a jelen nehéz a KUTYÁM nélkül. Egész élete arról szólt, hogyan tudná kitalálni kívánságaimat. Életvidám szolgálatkészsége egészen biztosan nem bírná elviselni, hogy Ő okozzon Gazdájának szomorúságot. Tehát én sem merülhetek el bánatomban. A közös élményeinkről szóló napló itt véget ér…


Minden kutyás érzi melyik élete igazi kutyája. Nekem Filip testesített meg a KUTYA fogalmát, pedig nem kivételes kutyának született. Rengeteg hasonló vagy még jobb adottságú kutya él most is gazdája mellett. Talán Filip példáját látva több ember elgondolkodik a kutyáinkban lévő lehetőségeken…


Köszönet a Kutyával az Emberért Alapítványnak, külön köszönet nevelőszülőjének, Bernáth Zsókának és kiképzőjének, Gácsi Mártának.

 

Mányik Richárd